Diab-Pont Közösség

nálunk minden a cukorbetegekről szól

1 1 1 1 1 (1 Értékelés)

Amikor az ember beteg lesz, megpróbál megtudni mindent a betegségéről. Azt gondolom, hogy amikor valaki cukorbeteg lesz, akkor nemcsak megszerezni kell minden információt, hanem élni is kell tudni velük. Amikor az ember gyermeke beteg lesz, akkor aggódik és gyógyít. Amikor az ember gyermeke cukorbeteg lesz, akkor egész életében aggódik, képezi magát és kezel.

Az elmúlt év áprilisában a 11 hónapos kislányom lett cukorbeteg, és a diagnózisát követően megpróbáltam a lehető legtöbb és legfrissebb információt megszerezni a témában. Elég kevés az elérhető irodalom ilyen tekintetben, de minden kiadvány érdekel, amely segíthet, és további gondolatokat ébreszthet a kezelésében.

A Diabetes tavaszi lapszámában megjelent jogszabályi korlátozásokra való reagálások ébresztettek gondolatokat bennem és talán kicsit fel is háborítottak. Függetlenül a jogszabály által előírt szigorításoktól és számoktól, folyamatosan az járt az eszemben, hogy mennyi felnőtt cukorbeteget érint, akik most… és itt elakadtam. Most mit is? Jobban oda kell, hogy figyeljenek magukra?! Jobban át kellene gondolniuk azt, hogy mit tehetnek meg magukért? Igen! Magukért! Mert ha a kezelőorvos megfeszül is, de a beteg nem működik együtt, akkor nem javulnak az eredmények – modern terápia ide vagy oda.

Volt, aki az egészséges élelmiszerekről írt, más a napi életvitelről, ami miatt nem lehet jobb értékeket elérni. Egészséges élelmiszer? A most 25 hónapos kislányomnak nem tudom megmagyarázni, hogy egyél barna kenyeret vagy kevesebb zsírt tartalmazó húst, mert az az egészséges. És bizony fel kell ébresztenem a délutáni alvásából, ha eljön az uzsonna ideje és valamilyen praktikával meg kell tudnom etetni. Nem érdekel senkit, hogy hogyan csinálom. És senkit sem érdekel, hogy meg tudok-e magyarázni egy hipoglikémiát azzal, hogy nem akart enni. Vagy egy hiperglikémát, hogy hisztizett a fagyiért. Vannak szabályok, amelyeknek a betartása csak rajtunk múlik.

Nem azért küzdök bele játékosan némi szénhidrátot, vagy terelem el a figyelmét a fagyiról, mert mit mond majd a kezelőorvos, ha meglátja a vércukorértékeket. Nem a kezelőorvosunk dicséretéért dolgozom éjjel-nappal, hanem azért, hogy a magam példájával megmutassam a kislányomnak, hogyan lehet együtt élni ezzel az állapottal és nem ujjal mutogatni arra, hogy ki miről tehet vagy sem. Szeretnék úgy a szemébe nézni később, a már felnőtt gyerekemnek, hogy azt mondhassam, én mindent megtettem, hogy kiegyensúlyozott gyermekkort és jó vércukorértékeket biztosítsak.

A legnagyobb tisztelettel kérem a felnőtt cukorbetegeket, hogy amit saját magukért megtehetnek, azt tegyék meg, mert hiába a sok orvos erőfeszítése, ha a másik oldalról nem társul hozzá az akarat és az odafigyelés! Hiába adja meg az orvos a kellő segítséget (akár terápia, akár tudás tekintetében), a mindennapi gyakorlatban nem élnek vele. Sokan tudják, mit kellene tenniük, de mégsem azt teszik. Én szülőként minden nap a gyermekem jó vércukorértékéért küzdök, a nap 24 órájában. Azt gondolom, hogy egy felnőtt saját maga jól felfogott érdekében is megteheti ugyanezt. Saját magáért.

Magunkról röviden annyit, hogy van 25 hónapos életkorunk és van 14 hónapos diabéteszes időtartamunk, vannak diabétesztől független társbetegségeink, vannak oltásaink, szokványos gyermekbetegségeink. Vannak frontjaink, rosszabb és jobb napjaink. Van cukormérőnk és inzulinunk, vannak támogató, nagy tudású orvosaink. És van 7 százalék alatti HbA1c-nk.    

Az eredeti cikk a Diabetes újságban jelent meg

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

cukorbetegwebaruhaz